Politikai rezsimek: demokrácia, autokrácia, diktatúra. (IV. Éves Politikatörténeti és elméleti konferencia)
Földszint-49. Zrínyi Miklós terem/Ludovika Főépület
Ludovika Főépület
Pontszerző esemény!
Nem sajtónyilvános!
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézete Politikai rezsimek: demokrácia, autokrácia, diktatúra címmel szervezi meg immár ötödik éves politikaelméleti és eszmetörténeti konferenciáját. Az eseményre a szervezők várják a történettudomány, politikatudomány és nemzetközi kapcsolatok területén tevékenykedő kutatók jelentkezését.
A politikai rezsimek kérdése egyidős a filozófiai társadalomtudomány megszületésével. A platóni rezsimtípusok alapján, Arisztotelész korának alkotmányait és városállami berendezkedéseit összehasonlítva alapozta meg a különböző politikai rezsimek leírásának tudományát. Ehhez a hagyományhoz nyúltak vissza a középkor (Aquinói Szent Tamás), a reneszánsz (Machiavelli, Guicciardini) és ma koraújkor (Hobbes, Vico, Montesquieu, Kant) nagy gondolkodói. A modernitásban a politikai rezsimek meghatározásának kérdése kilépett a tudományos keretek közül: a modern politikai pártok és társadalmi mozgalmak az általuk igazságosnak vélt rezsim helyreállításáért vagy megalapozásáért indítottak politikai és fegyveres küzdelmet. A 20. század második felére a demokratizálódás hullámai (Huntington) vagy a liberális demokrácia dominanciájának végső eljövetele (Fukuyama) idealizáltak egy rezsimtípust - a liberális demokráciáét -, de az új évezred második évtizedében mégis azt tapasztalhatjuk, a demokrácia mint politikai rezsim nem csak, hogy számos helyi változatában jelenik meg, hanem nem egyformán kívánatos minden társadalomban. Az utóbbi évtizedben a rezsimek változásának mintája is megváltozni látszik: a nyílt diktatórikus uralom, a katonai hatalomátvétel kísérletei egyre inkább diszkreditálódtak, ugyanakkor a demokráciák vagy demokráciakezdeményezések gyakran végződnek autokratikus rezsimekben. Elbizonytalanodtak a határok a demokratikus és az autokratikus hatalomgyakorlás között, amelyet mi sem jelez inkább, mint a populizmus fogalmának karrierje az elmúlt másfél-két évtizedben.
De nem biztos, hogy ezek a mozgások kizárólagosan csak korunkra jellemzőek. Konferenciánk egyik célja, hogy történeti példákat mutasson be, amelyek árnyalják a politikai rezsimek történetéről alkotott, sokszor felületesen demokratizálódás-központú felfogásunkat. Történeti példákkal nagyon jól illusztrálható ugyanis, hogy a korábbi rendszerek, milyen személyi és intézményi háttérrel, milyen társadalmi támogatással és jövőbeli ígéretekkel stabilizálták hatalmukat. És hogyan roppantak össze mégis, hogy átadják helyüket tartós vagy kevésbé hosszúéletű demokratikus kísérleteknek. Konferenciánk másik célja, hogy bemutassa a politikai rezsimekkel kapcsolatos kortárs vitákat és definíciós problémákat.
NKE hallgatók számára pontszerző esemény.
A rendezvény regisztrációköteles.
Dr. Pap Milán