Speaker
Description
2024 február 14-én látott napvilágot a hír, miszerint Oroszország az ellenséges műholdak elpusztítására egy nukleáris műholdat fejleszt. A hír megjelenésekor nem volt egyértelmű, hogy a "nukleáris" jelző mit is takar. A legvalószínűbbnek egy nukleáris energiával működtetett, felfegyverzett mesterséges hold tűnt, ám idővel egyre valószínűbbé vált, hogy egy nukleáris töltettel felszerelt műholdról van szó. Korábban, 1958 és 1962 között összesen 26 magaslégköri nukleáris tesztet végzett az USA és a Szovjetunió, amelyeknek közel harmada a mesterséges holdak keringési magaságában történt. Bár ezek a tesztek feltételezhetően első sorban interkontinentális ballisztikus rakéták elhárítására alkalmas fegyverrendszer kidolgozására irányultak, ám egy 540 km magasságban végzett teszt esetén önkéntelenül is felmerül a mesterséges holdak elleni alkalmazás lehetősége is. A kísérleteknek a légköri nukleáris tesztek beszüntetésére vonatkozó nemzetközi egyezmény vetett végett. Ettől kezdve a műholdak ellen bevethető rakéták esetében a hagyományos töltetekkel kellett beérni. Felmerül a kérdés, hogy milyen előnye lenne egy műholdak elpusztítására szánt, állandó jelleggel földkörüli pályán keringő, nukleáris fegyverekkel felszerelt mesterséges holdnak más rendszerekhez képest? A válasz nem magától értetődő például égi mechanika okokból sem. Az előadásban első sorban égi mechanikai oldalról vizsgáljuk a kérdést.