Fotó: Sátoraljaújhelyi zsidó zarándokok (1970-es évek)
Forrás: Magyar Orthodox Izraelita Levéltár
A magyarországi zsidó népi vallásosság egyedülálló megnyilvánulásai a bodrogkeresztúri, nagykállói, olaszliszkai és sátoraljaújhelyi és más (haszid) csodarabbik sírjainak látogatása; ezek a vizitációk főleg a halálozási évfordulókon (‘jórcájt) szoktak megtörténni. A közkeletű szakirodalom nem nagyon foglalkozik azzal, hogy a szocializmus évtizedei alatt is éltek ezek a szokások, sőt 1957 után - bár korlátozott mértékben - de külföldiek is résztvettek ezeken a zarándoklaton. Egyedülálló levéltári dokumentumok alapján (1960-as évek vége-1970-es évek eleje) képet tudunk alkotni a nagykálló és a bodrogkeresztúri zarándoklatról, amely a híres és a helyi keresztények között is népszerű Jichak Eizik Taub rabbi (1751-1821) és Sájele (Steiner Jesaja rabbi, élt: 1851-1925) sírjai meglátogatását jelentette. A zarándokokat természetesen megfigyelte a hatóság, például a Bodrogkeresztúrra érkező autók rendszámát felírták és beépített ügynökök próbálták meg dekódolni a közhangulatot. Ugyanakkor - ha megszorított körülmények közepette is - de e vallási szokás folyamatosan jelen volt, ezért is érte meg a rendszerváltás időszakát, hogy aztán - az egyébként már korábban is kivánt - vallási túrizmus segítségével is újult erőre kapjon.
Az előadás mind a szokás mögött megjelenő rabbik személyéről, mind a látogatás vallási jelentőségéről, helyi társadalomban betöltött szerepéről is beszámol. Ugyanakkor arról is számot ad, hogyan öröklődött tovább (a források alapján) a kádárizmus évtizedei alatt a haszid csodarabbikra való emlékezés, illetve hogy (a hatalom oldaláról) milyen hatalmi-belügyi viszonyrendszer eleme lett a zarándoklat (peregrinatio religiosa), illetve az ezen való részvétel és ez mit jelentett a korszak egyházpolitikája számára.
Busa Zsuzsanna