Előadó
Leírás
A kutatás egy SDR-alapú rádiófrekvenciás drónfelderítő rendszer fejlesztésének tervezésére irányul, amelynek központi kérdése a megfelelő iránymérési módszer kiválasztása. A vizsgálat a modern drónkommunikáció sajátosságaiból indul ki, különös tekintettel a szélessávú és nem stacionárius jelekre, amelyek megbízható iránymeghatározása komplex, multipath hatásokkal terhelt környezetben jelentős kihívást jelent. A vizsgálat célja olyan iránymérési módszerek összehasonlító elemzése, amelyek különböző kompromisszumok mentén képesek biztosítani a pontosság, stabilitás és implementációs komplexitás közötti optimális egyensúlyt.
A kutatás módszertana több szinten valósul meg: a releváns szakirodalom szisztematikus feldolgozását kiegészíti a piacon elérhető iránymérő rendszerek technológiai elemzése, amely alapot szolgáltat a saját fejlesztésű demonstrációs eszközök kialakításához. A dolgozat keretében két eltérő iránymérési paradigma kerül implementálásra és validálásra: egy pseudo-Doppler alapú, szekvenciális mintavételezésen alapuló rendszer, valamint egy többcsatornás, fáziskoherens adatgyűjtést alkalmazó korrelatív interferometrikus architektúra, amelynek feldolgozása MUSIC algoritmus segítségével történik. A módszerek összehasonlítása kontrollált mérési környezetben, saját mérési kampány keretében történik, különböző jelterjedési viszonyok modellezésével.
A kapott eredmények egyértelműen rámutatnak arra, hogy a fázisinformáción alapuló interferometrikus megközelítés lényegesen robusztusabb működést biztosít komplex jelterjedési viszonyok között, míg a pseudo-Doppler módszer egyszerűsége ellenére érzékenyebb a környezeti torzításokra. A vizsgálat eredményeként nem csupán egy összehasonlító elemzés született, hanem egy konkrét rendszertervezési irány is megfogalmazásra került, amely alapot biztosít egy jövőbeni, kompakt és terepen alkalmazható SDR-alapú drónfelderítő és iránymérő rendszer fejlesztéséhez.