Molnár Tamás Kutatóintézet

Csapody M.: Nemzetközi Konfliktusok Erdélyben

by Attila Károly Molnár, Dr Miklós Csapody

Europe/Budapest
Online Teams rendezvény
Description

Irodalom, politika, transzszilvanizmus

Nemzedéki konfliktusok Erdélyben a két világháború között

Az erdélyi magyarság első kisebbségi korszakában (Észak-Erdélyben 1918–40 között) az anyaországától elszakított nemzeti közösség a többségi elnyomás, egyre hátrányosabb jogi, politikai és gazdasági helyzete mellett a transzszilvanizmus (erdélyiség, „erdélyi gondolat”) és a nemzedékhez való tartozás határozta a meg az irodalmi, a szellemi és politikai élet fejleményeit és ideológiai törekvéseit.

     A még a régi Magyarországon született, de a húszas évek első felében már Nagy-Romániában öntudatra ébredt új generáció első szervezett megmozdulása a Tizenegyek irodalmi antológiája volt (1923). A nemzedék eszmevilágát Ady, Móricz, Szabó Dezső eszmetriásza mellett Makkai Sándor Magunk revíziója c. erkölcsfilozófiai munkája (1931) és a magyarországi népi irodalom hatása határozta meg. Az új, reális kisebbségi helyzettudat kialakítását tűzték maguk elé, mindemellett felfogásuknak jellemző jegye volt a transzszilvanizmus, a kritikai nemzetszemlélet és a társadalomtudatosítás, a demokratikus népi-nemzeti elkötelezettség. Ideológiájuk kidolgozásában az alkotmányos felfogással párosult világnézetfelettiség és pártpolitikamentesség gyakorlatát követték.

     Az új nemzedék zászlóbontására, a protestáns karakterű Erdélyi Fiatalok (1930–40) mozgalmának és folyóiratának létrejöttére a felvidéki és magyarországi kezdeményekhez képest viszonylag későn került sor. Ennek oka az volt, hogy a világháborús veszteség és a mintegy 200 ezres repatriálás következtében az erdélyi magyar társadalom egymást követő nemzedékeinek sorából 15 korosztály hiányzott (az erdélyi magyar ifjúságnak a romániai egyetemeken és főiskolákon, főként Kolozsváron csak a húszas évek végén vált számottevővé). Ebből következően egymásra torlódott az Erdélyi Fiatalok, majd a „húszévesek” és „harmincévesek”: a Hitel c. folyóirat (1935–44) nemzedéki jelentkezése. E csoportok szinte valamennyien generációs és „világnézeti” konfliktusba kerültek nemcsak egymással, hanem az „öregekkel” is, az erdélyi magyar irodalom alapító nemzedékével, a transzszilvanizmus ideológusaival.  

     Az Erdélyi Fiatalok mozgalmi egysége 1932 végén bomlott meg a generáció újkatolikus és baloldali (a kommunisták, a „túlzó marxisták”) csoportjainak előretörésével. Az egységbomlás akkor intézményesült, amikor a legújabb nemzedéknek részben az Erdélyi Fiatalokból kivált, Széchenyi és Szekfű eszméit valló csoportja a Hitelt megalapította. Az Erdélyi Fiatalok a magyar és nemzedéki öntudat kiformálására és a falumunkára, a Hitel az erdélyi magyar valóság módszeres szaktudományos megismerésére helyezte a hangsúlyt.

     Az egyfelől az idősebb generációval folytatott, másfelől a nemzedéki fronton belül állandósult összetűzések, a transzszilvanizmus radikális revíziója és a Vásárhelyi Találkozó (1937) körüli eszmei-politikai viták, a királyi diktatúra bevezetése és a Romániai Magyar Népközösség megalakulása (1938), végül Észak-Erdély visszacsatolása (1940) követte; az új főhatalomváltozás egybeesett az 1930-ban, 1935-ben és később fellépett ifjúsági csoportok aktív életkorba jutott tagjainak nemzedéki őrségváltásával. A későbbi események a különböző, két világháború közötti eszmeirányzatok, törekvések és képviselőik 1944 utáni sorsát is előrevetítették.

 

Organized by

Busa Zsuzsanna