A képen az 1934 és 1938 közötti esztergomi vár- és kápolnaásatások egyik "szelvénye" szerepel. Forrás: MNM Központi Adattár, Nagy Emese hagyatéka
Az I. világháború elvesztése, a trianoni diktátum utáni földrajzi, politikai átrendeződés és gazdasági visszaesés megtörte a régészeti kutatások századvégi felívelését: a Magyarországtól az utódállamokhoz került területeken megszűntek a magyar egyetemek, múzeumok, régészeti társaságok, s az egyébként sem bővelkedő pénzforrások is elapadtak. A magyar kultúrpolitika egyértelműen tisztában volt a helyzet súlyosságával, ezen az Országos Magyar Gyűjteményegyetem (1922), majd a Magyar Nemzeti Múzeum (1934) létrehozásával kívántak javítani. Maguk a régészek is keresték a kitörési pontokat, a korszakok közül főként az őskor került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, illetve kezdeményezték a lelőhelyek nyilvántartásának a központosítását. A feltárások a különböző sajtóorgánumok érdeklődését is felkeltették, akik rendszeresen beszámoltak az eredményekről, néhányuk a korabeli filmhíradók "ingerküszöbét" is elérte.
Szende László előadásában ezekre a főbb problémákra tér ki, illetve röviden felvázolja a pandémia alatti kutatási lehetőségeket.
A beszélgetést Hatos Pál az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet intézetvezetője moderálja majd.
A rendezvény TEAMS platformon zajlik, előzetes regisztrációhoz kötött, a maximális létszám 180 fő.
NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézet