Előadó
Leírás
NATO, EU, Southern Strategy, Migration, Southern Threats
My dissertation, Opportunities and Limitations of NATO's Southern Strategy, was inspired by the 2015 migration crisis raging in Europe. The states of the European region have to deal with more and more military security challenges, so it would be appropriate to address hybrid southern threats at a high strategic level. NATO, the most important defense organization in the region, has a Southern package, but a Southern strategy has not yet been established. I wanted to shed light on why the creation of the Southern Strategy was not catalyzed by the shocking phenomenon of migration. I have examined the security perception of threats from the Mediterranean from several perspectives and have come to the following three main conclusions: (1) For the United States, these threats are not a priority and therefore do not take the lead. (2) the European States which have economic or political interests in the region shall consider themselves to be at increased risk. (3) European states could play a political role in advancing the Southern Strategy, but do not have the necessary military capabilities.
Within NATO’s current framework, a Southern Strategy has no reality, yet I have identified the smallest common multiple of a potential European Southern Strategy. Such a southern strategy could be implemented in EU-NATO cooperation, with Italy as the most likely front-runner and Libya as its first challenge.
Abstract in Spanish or Hungarian (Presentation Language)
NATO, EU, déli stratégia, migráció, déli fenyegetések
A NATO déli stratégiájának lehetőségei és korlátai címet viselő dolgozatomat az Európára zúduló 2015-ös migrációs válság inspirálta. Egyre több katonai jellegű biztonsági kihívással kell felvennie a harcot az európai régió államainak, ezért a hibrid déli fenyegetések nagy stratégiai szinten való kezelése indokolt lenne. A NATO - a térség legjelentősebb védelmi szervezete - rendelkezik déli csomaggal, de a déli stratégia máig nem jött létre. Arra akartam fényt deríteni, miért nem katalizálta a déli stratégia megalkotását a migráció sokkoló jelensége. Több aspektusból is vizsgáltam a mediterrán térségből érkező fenyegetések biztonságpercepcióját és a következő három lényegi megállapításra jutottam: (1) Az Egyesült Államok számára ezek a fenyegetések nem jelentenek prioritást ezért nem vállal vezető szerepet. (2) Azok az európai államok tekintik magukat fokozottan fenyegetettnek, amelyeket gazdasági vagy politikai érdekek is fűznek a térséghez. (3) Európa államai tölthetnének be politikai vezető szerepet a déli stratégia előmozdításában, de nem rendelkeznek az ehhez szükséges katonai képességekkel.
A NATO jelenlegi keretein belül egy déli stratégiának nincs realitása, ugyanakkor beazonosítottam egy potenciális europai déli stratégia legkisebb közös többszörösét. Egy ilyen déli stratégia EU-NATO együttműködésben valósulhatna meg, legvalószínűbb élharcosa Olaszország, első kihívása pedig Líbia lehetne.